De hát mi is a népi kultúra?


Nemzeti kultúránk részeként mindazon ismeretek és bölcsességek összessége, amit a magyar nyelvterületen élő elődeink a történelmünkről, a természeti és társadalmi jelenségekről, a paraszti gazdálkodásról, népi építészetünkről, díszítőművészetünkről, a dolgos hétköznapokról és ünnepekről, örömről-bánatról szóló népmeséinkről, szólás-mondásainkról, népdalainkról és népszokásainkról stb?tudtak.

Múltunk nagyjain kívül jelenlegi néprajzkutatóink is arra intenek, hogy ismerjük meg és szeressük ősi hagyományainkat őrző népi kultúránkat, mert ez csak a miénk, általa leszünk a világ számára értékesek. Világszerte elismert tény, hogy népünk szellemi és tárgyi kultúrája igen gazdag. Népzenénk, dalaink, táncaink, kézművességünk formavilága egyedülálló.
– Igaz ez szűkebb hazánkban, a nyugati végeken megmaradt értékeinkre is. A divatirányzatok mellett erről nem szabad megfeledkeznünk. Régen az ifjak ?belenőttek? ebbe a kultúrába. ők még tudták mi az a rakonca, (- belőle ered rakoncátlan
kifejezés). Tudták mekkora mérték az icce, a pint, a köböl, a véka, mi a tiloló, a gereben, a pozdorja, a szösz, az isztike vagy ösztöke, mi a pöröly, ki volt a gulyás, csordás, kanász, kondás, takács, kovács, bognár, timár mester stb. Szólásaink értelmét
is tudták: ?Többet ér egy Hála Istennek, mint 100 Jézus nevében?.
?Megette a kenyere javát?. ?Kebelén a kenyere, hátán a háza?. ?Szent
György vetkőztet, Szent Mihály
öltöztet??stb. De
jó lenne, ha szókincsünkből nem kopnának ki az ilyen és ehhez hasonló csodálatos szólások, mondások, de az eszközkészítés
fortélyai se!
Mára átalakult a családok szerkezete és nagy részének értékrendje is. Vannak, akik nem ismerik az említett értékeket, a reklámok bűvöletében hisznek, az idegent és a külsőségeket részesítik előnyben. Alakultak azonban Andráshidán közösségek (idősek klubja, borbarát klub, gazdasszonykör, tánckör, nótakör, népdalkör), melyek átvették a hajdani faluközösség és a többgenerációs
családok feladatának egy-egy részét, bennük néprajzi értékek őrzése és továbbadása valósulhat meg.
Ezen közösségteremtő és megtartó csoportokban él népi kultúránk ágas-bogas fájának egy-egy ága, bennük emberléptékű az élet, tagjait egymásra figyelés, barátság, összetartozás, egymásért és a közösségért való tenni akarás jellemzi.
A népdalkör az ?Igazgyöngy? Hagyományőrző Egyesület részeként működik. Az idén is sok szereplésünk volt, ahol a mindenkori aktualitásnak megfelelő műsorral próbáltuk a figyelmet ráirányítani népszokásaink értékeire, vidám vagy szomorú, ünnepélyes vagy alkalomhoz nem kötött dalaink szépségére. Szeretünk dalolni, a közös dalolás jó terápia örömre, bánatra.
A legemlékezetesebbek:
a Megyei Kézikaszás Arató és Cséplő verseny, a Kartali Népzenei Fesztivál és a tollfosztó szokás bemutatása voltak. Ez utóbbiból
látható, hogy az idősebbek felidézik emlékeiket, s a fiatalok megtapasztalhatják, hogy a mese, a móka, a népdal és néptánc hogyan járult hozzá a jókedvhez, mert a munka után volt a végén egyszerű muzsikára táncolás is. A közösség így biztosította az ismerkedési és szórakozási lehetőségeket. Értékes része a szokásnak, hogy az úgynevezett ?Kosarazó játék?-ban párosító dalokkal ?összedalolták? a leendő párokat.
Műsoraink egy részét két CD-n, kisfilmeken és videofelvételeken tettük maradandóvá. Honlapunkon (igazgyongyhe.uw.hu) megnézhetők. Tettük és tesszük munkánkat abban a reményben, hogy a mostani népdalversenyeken bemutatkozó szépen
daloló iskolások felnőttként is szívesen teszik ezt, s majdan nyomdokainkba lépnek. Örömteli, hogy már ők is megtalálták azt az éltető erőt és örömöt, ami mindig is áradt a dalokból.
Nekik nem kell már a ?Valósítsd meg önmagad!? szlogen.
Horváth Ernőné szakmai vezető
?Igazgyöngy? Hagyományőrző
Egyesület